Több, mint tíz éve döntött úgy egy szűk baráti társaság, hogy Wass Albert erdélyi író, költő halálának évfordulóján (február 17-e), minden évben egy irodalmi emlékestet tart Tapolcán. A gondolat megvalósult, évről évre fejlődött és máig hatott, hiszen ez év február 18-án, kedden már egy közel 50 fős szereplőgárda, köztük tapolcai zenészek, táncosok, a helyi amatőr énekesek és színjátszók közös produkcióját jutalmazhatta vastapssal a hálás közönség.

 

 

 

A produkciót megelőzően, Dr. Décsey Sándor a Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója szólt az alkalomra zsúfolásig megtelt Tamási Áron Művelődési Központ közönségéhez. Elmondta, a Wass Albert estek rendezését, koordinálását két éve vállalta fel a névadó előtt tisztelegve a városi könyvtár és múzeum, ám az érdem, hogy ilyen szinvonalú kulturális műsor létrejöhetett a városban, az sokkal inkább azoké, akik a már pályázati támogatást is elnyert emlékestet tartalommal töltik meg, akik a műsorban szerepet vállalnak, akik szívüket, lelküket beleadják a produkcióba-vezette fel az előadást az igazgató.

 

 

Bertalan Csaba, Wass Albert száműzetésének körülményeit, az író és egy “nyomában járó” tapolcai fiatalember lelki vívódásait feldolgozó forgatókönyvét,  zenében több egyéni hangszeres és énekes előadó mellett, a Rock-Inger Együttes, táncban a Batsányi Táncegyüttes kiváló táncosai, lírában és prózában pedig tapolcai, illetve környékbeli amatőr színjátszók igyekeztek hangulatában és szellemiségében megragadni, visszaadni.

 

 

 

A fiktív történet szerint, egy Tapolcáról kivándorolt munkanélküli fiatalember (Havasi Gábor alakítja), egy különös véletlen folytán abban az amerikai fogadóban kap szállást, ahol valamikor Wass Albert is megfordult, ahonnan később bőröndnyi holmiját, számos írását hátrahagyva továbbutazott. A nincstelen tapolcai fiatalember ezen írásokon keresztül ismeri meg a száműzött magyar író gondolatait, mindenek feletti hazaszeretetét, amely lelkiségében egybecseng saját érzéseivel, fájdalmával. – Ki lehetett az az ember, aki távol a szülőföldjétől, ilyen gyönyörűen ír arról a helyről, ahová még a lehetőségek országából is visszavágyott? – teszi fel a kérdést önmagának. A kérdésre aztán dalban, prózában, versekben, táncokban és remekül hangszerelt rockdalokban, balladákban érkezik a válasz, természetesen Wass Albert tollából, de ízig-vérig tapolcai előadásban, hangszerelésben, koreográfiákkal. Az előadás díszleteként, mindeközben korabeli fotókkal, vagy éppen látványos illusztrációkkal megjelenő óriás vetített képek jelennek meg a háttérben, megidézve a kort, segítve az átélést. Az előadás végére megszületik a végső mondanivaló is, amely a tapolcai kivándorló hazatérését készíti elő: Még ha nehéz is, még ha sokszor másként is alakul a sorsunk, mint ahogyan azt gyermekként elképzeltük, a mi hazánk akkor is ez a gyönyörű táj, ahol a temetőkben őseink csontjai pihennek… Ahogy azt egykor a száműzött erdélyi gróf olyan pontosan és költőien megfogalmazta: “Mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad”.

 

 

 

És akik e hazaszeretettől fűtött világlátást átélhetővé és szívbemarkolóvá tették Tapolcán a nagy erdélyi író, költő halálának 22. évfordulóján: Bányai Barbara, Bertalan Csaba, Bors Lara, Farkas Boglárka, Gácsi István, Havasi Gábor, Illés Bíborka, Kovács Emese, Kovács Melinda, Kóródi Hanna, Lamport Gusztáv, Májer Edit, Máté Amina, Nemes Honória, Novák István, Osváth Panna, Román Iván, Sárközi Vivien, Szabóné Korponai Kitti, Szigetvári Réka, Takács Péter, Vitus Kata, a Rock-Inger zenekar és a Batsányi Táncegyüttes tagjai. /Töreky László/

 

Teltház és nagy siker volt az idei Wass Albert Emlékest

| hírek, kultúra |