Gyulakeszi történetének bemutatásával folytatódott a „Tapolca környéke 1848/49-ben” elnevezést viselő előadássorozat február 11-én, a városi könyvtár első emeleti nagytermében.

 
Fotó: Szigetvári Réka
 

Hangodi László történész előre bocsátotta, gazdag, színes múltú településsel van dolgunk Gyulakeszi esetében. Előadását községtörténeti összefoglalóval kezdte meg. Elhangzott, sokáig nem beszélhetünk egységes Gyulakesziről, a „Gyula” előtagot ugyanis majd a község életében nagy szerepet játszó Rátóti Gyulaffy család után kapja. Egészen 1669-ig jelen voltak a falu életében, majd következtek az Eszterházyak, az ő kastélyuk a mai napig fellelhető a Csobánc lábánál fekvő településen. Az előadó azonban kihangsúlyozta, nem itt lakott a család, csupán néha ellátogatott ide. A tárgyidőszakban mintegy 700-800 lakosról beszélhetünk. Az etnikai összetételt illetően elmondható, majdnem 100%-ban római katolikus magyarok voltak. Az egykor betelepülő németek, horvátok, olaszok beolvadtak, elmagyarosodtak. A szőlő-, és bortermelés volt a legmeghatározóbb ágazat, de állattenyésztéssel, gabonatermesztéssel is foglalkoztak. A kézműiparhoz érve megjegyezte a történész, hogy Keszi négy országos vásárt is tarthatott egy évben, ami pezsgő gazdasági életre enged következtetni. 1848 tavasza természetesen megbolygatta a mindennapi élet történéseit, a 20-50 éves korúak összeírása következett. A nemzetőri szolgálatra kötelezettek száma 114 fő volt. Zárásként a mai Gyulakeszi temető képeit láthattuk, amely korunk számára is hordozza ’48 üzenetét. A legszebb Császár Károly síremléke- jegyezte meg Hangodi László. A következő előadás alkalmával, március 10-én, Káptalantóti és Nemesgulács történetét hallhatják majd a történelem iránt érdeklődők.

 

Gyulakeszi a forradalom és szabadságharc időszakában

| hírek, kultúra |